MeghÍvÓ

MEGHÍVÓ
A PTE BTK Pszichológiai Doktori Iskolája Elméleti Pszichoanalízis Programja – a Dinamikus Rövidterápiás Egyesület és Alkotóműhely (DREAM) és az Imágó Egyesület együttműködésével – PhD műhelykonferenciát szervez SZABADSÁG ÉS FANTÁZIA
FERENCZI ÉS A TERÁPIÁS KAPCSOLAT
címmel. A konferenciára a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület megalakulásának 100., Ferenczi Sándor születésének 140. és halálának 80. évfordulója alkalmából kerül sor. 2013. május 9. 10.00
Bizalom Magán Pszichoterápiás Központ, Pécs, Ferencesek utcája 8.
(kék kapualj, a kapucsengőn „Pszichoterápia” felirat) I. szekció
Üléselnök: Árkovits Amaryl

10.00 Erős Ferenc: „Az archívum kínzó vágya”: Ferenczi nyomában Budapesten, Bécsben és
Londonban
10.30 Weiss János: Beszédmódok a hazugságról
11.00 Robert Kramer: „I Am Boiling with Rage”: Why Was Freud Traumatized by „The
Trauma of Birth”?
II. szekció
Üléselnök: Borgos Anna

11.30 Kovács Petra: Változatok a Thalassára. A nagy kékség pszichoanalitikus
interpretációja
12.00 Hárs György Péter: Az új előadás: Karinthy és a pszichoanalízis. Kiigazítások és
kiegészítések.
12.30 – 13.30 Ebédszünet
III. szekció
Üléselnök: Kovács Petra

13.30 Gyimesi Júlia: Spiritiszta médiumok a pszichoanalízis „budapesti iskolájának”
történetében
14.00 Kőváry Zoltán: Egészség és betegség a kreativitás motivációjában
14.30 Narancsik Gabriella: C. G. Jung Vörös könyve és az önfelfedezés mítosza
15.00 Borgos Anna: A „szivárványcsaládok” a pszichológiai kutatások és társadalmi
diskurzusok tükrében
15.30 – 15.50 Kávészünet
15.50 – 17.45 IV. szekció
Üléselnök: Gyimesi Júlia
15.50 Árkovits Amaryl: JELEN-lét
16.20 Stark András: Ferenczi hozzájárulása a DREAM-terápia módszeréhez
16. 50 Nagy Tímea: Esetbemutatás vitával
„Az archívum kínzó vágya”: Ferenczi nyomában Budapesten, Bécsben és Londonban
Erős Ferenc, PhD, Pécsi Tudományegyetem Pszichológiai Intézet
Az előadásban néhány olyan, a magyar pszichoanalízis történetével kapcsolatos dokumentumot és adatot mutatok be, amelyek különféle levéltárakban végzett kutatásokon alapulnak. Foglalkozom a 2012-ben Judith Dupont jóvoltából a londoni Freud Múzeumba került Ferenczi hagyatékkal is, amelybe nemrégiben módon volt betekinteni. „I Am Boiling with Rage”: Why Was Freud Traumatized by „The Trauma of Birth”?
Robert Kramer PhD, The Chicago School of Professional Psychology, Washington DC
campus
Freuds boiling rage over"The Trauma of Birth" shattered the relationship between Rank and
Ferenczi, the most creative partnership in the history of psychoanalsis. Why did Freud blow
his top?
Változatok a Thalassára. A nagy kékség pszichoanalitikus interpretációja
Kovács Petra PhD-hallgató, PTE Pszichológia Doktori Iskola elméleti pszichoanalízis
Előadásomban a gyermekkori trauma különböző aspektusait vizsgálom a francia rendező, Luc Besson A nagy kékség (1988) című alkotásában, mely az elvágyódás, a magány és a fantáziába menekülés kultuszmozija. A film jól értelmezhető Ferenczi Sándor Thalassa- elméletével: központi motívum a tenger és a mélység, mint az anyaölbe való visszavágyódás és a szimbiotikus kapcsolatok szimbóluma. A főszereplő gyereklétben való megrekedése jól reflektál Ferenczi fragmentációs elméleteire a trauma következményei kapcsán; a film megoldása pedig ugyancsak „pán péteri”. A mélység a múltat és a múlt emlékeit jelenti: az apa halálakor a tengerbe veszett, teste soha nem került elő, így a gyermekben szoros kötődés alakult ki a mélységgel. A trauma is a mélyben, a tudattalanban marad: a víz alatti világ időtlensége és kimerevítettsége a traumatikus emlékek minőségét idézi. A trauma elbeszélhetetlensége a főszereplő fantáziavilága és a külvilág közötti áthidalhatatlan „nyelvzavarban” érhető tetten. A film többszintű értelmezést tesz lehetővé, hiszen a szereplők története az őket inspiráló valós személyek és a rendező saját narratívájával keveredik. Karinthy és a pszichoanalízis. Kiegészítések és kiigazítások
Hárs György Péter, PhD, Eötvös Károly Főiskola, Baja
Karinthy és a pszichoanalízis kapcsolatának viszonylag bőséges irodalma van. A vonatkozó írások Karinthy pszichológiai, pszichoanalitikai gondolkodását általában Freuddal, Ferenczivel, esetleg Csáth Gézával vagy Karinthy feleségével, Böhm Arankával összefüggésben tárgyalják. Az előadás három kiegészítő pontra szeretné fölhívni a figyelmet: 1. Karinthy pszichológiai érdeklődését és gondolatait ennél tágabb pszichológiatörténeti kontextusban kell értelmezni. A pszichoanalitikusok közül számításba kell venni Groddecket, Jungot, Adlert, Stekelt és Szondi Lipótot is. A pszichoanalitikusok mellett pedig megkerülhetetlen Pavlov, Janet, Krafft-Ebing, Forel, Lombroso, Völgyesi Ferenc, Coué, Bleuler, Bing, Bloch és Lombroso neve. 2. Karinthy pszichológiai érdeklődésének jellegzetességei közé tartozik vonzódása a szociálpszichológiai problémák és a nyelviség iránt. 3. Bár Karinthy sohasem írt „rendszeres” pszichológiát, mégis körvonalazható – a föntiek alapján is – saját pszichológiája. Ez legnyilvánvalóbban az Én és Énke című írásában érhető tetten, de részét alkotja például a Coriolanus-komplexus is. Spiritiszta médiumok a pszichoanalízis „budapesti iskolájának” történetében
Gyimesi Júlia PhD, Károli Gáspár Református Egyetem Pszichológiai Intézet
A 19. század második felében – Európa számos más országához hasonlóan – a spiritizmus gyakorlata és filozófiája elérte Magyarországot is. Az egyre terjedő spiritiszta mozgalom hatására az orvostudomány és a bontakozó pszichológia látókörébe kerültek a spiritiszta médiumok, akik szokatlan képességeikkel kápráztatták el közönségüket. A tudomány korabeli képviselői általában heves kritikával és elutasítással reagáltak a spiritizmusra, ám akadtak kivételek – elsősorban Ferenczi Sándor – akik tudományos lélektani szempontból is releváns, kutatásra érdemes jelenségekként fogták fel a spiritiszta gyakorlatokat. A Ferenczihez hasonló újító szellemű pszichoanalitikus gondolkodók – mint Róheim Géza, Bálint Mihály vagy Hollós István – nem zárkóztak el a spiritiszta médiumok tanulmányozásától, sőt fontos feladatuknak tartották a spiritiszta jelenségek pszichológiai sajátosságainak megértését és tudományba illesztését. Az előadás célja, hogy bemutassa a “budapesti iskola” és a magyarországi spiritizmus között kialakult kapcsolatrendszert, valamint a spiritiszta jelenségek magyarázatára kidolgozott magyar pszichoanalitikus elméleteket és azok hatásait. Egészség és betegség a kreativitás motivációjában
Kőváry Zoltán PhD, Szegedi Tudományegyetem Pszichológiai Intézet
A kreatív tevékenység motivációját magyarázó dinamikus modellekben a sokáig uralkodó volt az a szemlélet, miszerint az alkotásra ösztönző erők szoros kapcsolatban állnak azokkal a konfliktusokkal és traumákkal, amelyek a neurotikus és pszichotikus tünetek kialakulásáért is felelősek. Ennek legismertebb formája Freud szublimációs elmélete, amely sok tekintetben a (német) romantikus művészetfilozófia és a 19. század közepétől megerősödő medikális diskurzus metszéspontjában található. Míg az előbbi a (lelki) betegséget szinte mitikus hatalommal ruházta fel, addig az utóbbi leleplező, racionalizáló attitűdjével a felvilágosodás „varázstalanító” munkáját látszott kiteljesíteni. A pszichoanalízis történetében a 20. század közepétől egyre-másra jelentek meg olyan meghatározó szerzők, akik igyekezték differenciálni a kóros és az egészséges működést az alkotó folyamatban (Kris), másrészt a kreativitást primer illetve érett jelenségnek tekintve azt az egészséges személyiségműködés meghatározó tényezőjeként definiálták (Winnicott, Kohut). Ez a vonulat illeszkedett azokhoz a meghatározó egzisztencialista (Fromm, Rollo May) és humanisztikus (Maslow, Rogers) elgondolásokhoz, amelyek a kreativitást az egészség jelének tekintették; ez a felfogás jelenik meg napjainkban a Csíkszentmihályi nevével fémjelezhető pozitív pszichológiai irányzatában is. A pozitív felfogás általános érvényét megkérdőjelezi az utóbbi években felbukkant kutatási irány is, amely a „dark side of creativity” kifejezése alatt fut, és amely úgy véli, hogy a pozitív pszichológia hajlamos idealizálni a kreativitást az emberi természet „jóságába” vetett hit megvédése érdekében. A versengő elméletek ellentmondásait leginkább a „kreativitások”- kal kapcsolatos kortárs elképzelésekkel, például Kaufman és Beghetto 4 C teóriájával lehet C. G. Jung Vörös könyve és az önfelfedezés mítosza
Narancsik Gabriella, OORI Tündérhegyi Pszichoszomatikus és Pszichoterápiás-
rehabilitációs Osztály; PhD-hallgató, PTE Pszichológia Doktori Iskola elméleti 1913 és 1916 között Jung egyfajta mentális krízisen, identitásválságon megy keresztül. Ebben az időszakban önanalízisbe, egyfajta önmagán végzett pszichológiai kísérletbe kezd, melynek során álmai és imagináció elemzése, továbbá azokhoz kapcsolódó rajzai révén dolgozza fel élményeit. Tapasztalatairól Jung naplószerű feljegyzést vezet, imaginációit leírja és kommentálja, majd 1914-től ezt a szöveget – bizonyos módosításokkal – átmásolja egy vörös bőrbe kötött oldalas foliánsba, melynek a Liber Novus címet adja. Egy archaizáló stílusú kalligrafikus munkát hoz létre. Erre a kéziratra „Vörös könyv” néven utal Jung, és Jung szűkebb tanítványi köre, és így is vonul be a tudományos köztudatba. Ugyan a Vörös könyv létezése 1962-től Jung szűkebb tanítványi körén túl is ismeretes volt, tartalmát mégis csupán néhányan ismerték, kiadására csak 2009-ben került sor. Előadásomban a Vörös könyv szellemtörténeti kontextusát próbálom rekonstruálni, különös tekintettel a német romantikus filozófiai és irodalmi hagyománnyal, ill. a múlt századforduló modernitásának intellektuális és spirituális válságára reflektáló, az önmegismerés és önkifejezés alternatív útjaival kísérletező képzőművészeti, irodalmi és pszichológiai irányzataival való kapcsolatára. A „szivárványcsaládok” a pszichológiai kutatások és társadalmi diskurzusok tükrében
Borgos Anna, PhD, MTA TTK Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet
Az utóbbi években nálunk is egyre több szó esik arról, hogy milyen sajátosságai, következményei lehetnek annak, ha azonos nemű párok nevelnek gyermeket. Ennek egyszerre oka és következménye, hogy már Magyarországon is egyre több példa van ilyen típusú (nagyrészt leszbikus) családokra, tőlünk nyugatabbra pedig számtalan pszichológiai és szociológiai kutatás készült már felnőtt generációkat vizsgálva. Előadásomban egyrészt e kutatások következtetéseit és elméleti kritikáit foglalom össze, másrészt utalok a Magyarországon tapasztalható kérdések, dilemmák és ellenállások tanulságaira. JELEN-lét
Árkovits Amaryl, PTE KK Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika; PhD-hallgató, PTE
Pszichológia Doktori Iskola elméleti pszichoanalízis program Ferenczi Sándornak a mai pszichoterápiás gyakorlat számára talán az egyik legfontosabb terápiás üzenete a bátorság, a kreativitás, az újító kedv és a terapeuta jelen-léte. A DREAM-terápia gyökerei többek közt Ferencziig nyúlnak vissza, s bár a módszer a meglehetősen szoros időkorlátból adódóan szigorú szabályokra támaszkodik, a terápiás pillanatok végtelen lehetőséggel, időnként – mint az esetbemutatásban látni fogjuk – váratlan fordulatokkal gyönyörködtetnek (képesztenek el), s teszik próbára a terapeutát. Előadásom egyik DREAM-terápiám terminációs fázisában történt közjátékra támaszkodik, mely pár percnyi időtartama ellenére átértelmezte a terápiás kapcsolatot, az áttétel- viszontáttétel kérdését. Az értelmezés – rendhagyó módon – a terapeuta személyére, szükségleteire és vakfoltjaira fókuszál. Ferenczi hozzájárulása a DREAM-terápia módszeréhez
Stark András, Mentálhigiénés Intézet, Pécs
Előadásomban Ferenczi Sándor terápiás gyakorlatának a DREAM terápia megszületésére kifejtett hatását foglalom össze. Egyik legfontosabb örökségünk a kapcsolatra fókuszálás. Ennek részeként az áttétel-viszontáttétel terápiás használatának a terapeuta személyességének és szabadságának, a terápiás folyamat intenzifikálásának tényezőit, és végül a termináció

Source: http://www.imagoegyesulet.hu/write/files/Szabads%C3%A1g%20%C3%A9s%20fant%C3%A1zia.pdf