Karácsonykor azonban hiába írtam be a keresôbe a szingli,
meg a nyaralás szavakat. Egyetlen elfogadható találatom sem volt. Ahogy mentem sorba, viszont egészen érdekesnek tûnt a har-madik lehetôség: „Kattints – kezdôdhet a szerelem!” Egyértel-mû volt, hogy egy társkeresô oldalra bukkantam. Na, testvéreim, ez volt az a pillanat, amikor LeiLa Andersson egy vadnyugati mar-hagulyás és egy fáradt kisfiú társaságában elindult, hogy szerencsét próbáljon az internetes partnerkeresés sivatagjában.
Hát jó. Kivételesen akkor legyünk egészen ôszinték magunk- hoz. Elképzelhetô, hogy már elmúlt az az idô, amikor ha nem is az összes, de igencsak szép számú csinos csajt megkaphattam. Azon a helyen, ahol egykoron nagy gonddal kigyúrt testemen a hasizom hat szemrevaló dombocskája domborodott, mos-tanra már egy visszataszító duzzanat alakult ki. Borotválkozás után rosszkedvûen bámultam magamat a fürdôszoba tükrében. A mellizmomnak is nyoma veszett. A két acélkemény tárcsa helyére apró kis párnácskák kerültek, amelyeknek már csupán csekély erôfeszítést kell megtenniük annak érdekében, hogy ké-nyelmesen kitölthessék az A-kosaras melltartót. A karom még egészen tisztességesnek látszik, azonban amikor a bal kezemmel habozva megszorítom a jobb karom izmait, akkor nyilvánvalóvá válik, a keserû igazság: a bicepszem és a tricepszem már régen lelépett. A fürdôszobamérleg képmutató módon úgy tesz, mintha semmi baj sem lenne. Figyelembe véve, hogy 1,98 méter magas vagyok, így a 98 kilós testsúlyom az elsô pillanatban még nem is tûnik túl soknak, ám egykori élsportolóként nagyon is tisztában
vagyok a kegyetlen valósággal. Nem csupán nyolc kilóval halad-tam meg a versenysúlyomat, ám figyelembe véve a gyáva módon elszökött izomtömeget, kénytelen vagyok abból kiindulni, hogy lazán tizenkét kilónyi felesleges zsírt cipelek magammal.
– Hát ez a nagy helyzet, öreg! – vontam le a végsô követ-
keztetést a tükörképem elôtt, és savanyú pillantást vetettem az elôttem tátongó, feneketlennek tûnô mélységre. Tíz év házasság, megszámlálhatatlanul sok tizenkét órás munkanap, és a Laura iránt érzett reménytelen, csôdöt mondott szerelmem után szingli lett belôlem. Fogalmam sincs, hogy mit is kellene tennem. Át-tekintve azt, hogy mi várhat rám a jövôben, csupán egyetlen dolog tûnt biztosnak. Az, hogy valószínûleg halálom napjáig gyerektartást kell majd fizetnem.
– Ne nyavalyogj! – förmedt rám a Cowboy. – Ma este már
A téli szabadság hosszú, magányos hetét azzal töltöttem,
hogy két digitális húspiac útvesztôiben tévelyegjek. Csupán szilveszterkor engedélyeztem kimaradást magamnak. Az egyik barátomnál szervezett partiról azonban kiderült, hogy csakis
házaspárokat hívtak meg rá. A gyerekek fent aludtak a tetôtér- ben, miközben a falkába verôdô nôk megpróbáltak rájönni, hogy már megint mit követett el ez a szemétláda LeiLa? Mi kény-szeríthette szegény Elkét arra, hogy egyik pillanatról a másikra elhagyja?
Fél tizenkettôkor elemeltem egy üveg vörösbort, és a kétség-
beejtô összejövetelrôl megszökve elindultam hazafelé a mély hó-ban. Az újesztendô az utcán ért, miközben megpróbáltam életben maradni a zabolátlan petárdák és a tûzijáték rossz társaságba keve-redett rakétái között. Éjfél után húsz perccel már újra a számító-gép elôtt ültem, és szingli bigék fényképét bámultam.
Karácsony óta digitális zöldfülûként céltalanul bolyongtam az
áttekinthetetlen, különös világban. Figyeljetek, gyerekek! Fogad-játok ám meg a tanácsot! Mielôtt a nyomdokaimban elindulva
fejest ugranátok az internetes társkeresésbe, elôször kérjétek
olyan valaki segítségét, aki jól ismeri az ilyesmit! Maréknyi, alap-vetô tudással felvértezve nem csupán azt kerülhetitek el, hogy a dühtôl felrobbanjon a fejetek, de még azt is megússzátok, hogy a számítógépetek vagy a laptopotok elkerülhetetlennek tûnô módon járulékos károkat szenvedjen.
Több napba is beletellett, mire rájöttem arra, hogy az inter-
netes húspiacokon látható, csinos, nôi profilok hatvan százaléka mögött olyan tökfilkók lapulnak, akik vagy az e-mail címemet, vagy a banki adataimat akarják megtudni, esetleg azt szeret- nék, hogy megnézzem a kurvákat kínáló oldalukat. A magán e-mail postaládám nem is élte túl a megpróbáltatást. Miután né-hány, igencsak csinos csajszinak megadtam az elektronikus címe-met, a postafiókom napról napra megtelt ribancok hirdetéseivel, Viagra-reklámmal, vagy az olyan célratörôen megfogalmazott ajánlatokkal, melyek azt ígérték, hogy azonnal megnövelhetem a farkam méretét. A rám zúduló szemétbôl csupán néha bukkan-tak elô az olyan ígéretes nevekrôl elküldött levelek, mint ami-lyen a „natasha21” vagy a „Sweet-swetlana_19” volt. A mellékelt, fa szállításra alkalmas fényképeken szereplô hölgyeket házasság-kötés céljából, kétezer dollár átutalása után azonnal magamhoz rendelhettem volna.
Amikor azonban szerettem volna az egyik csajt alaposabban is
megnézni magamnak, egybôl vírusos lett a számítógépem. Kény-telen voltam újraformázni a merevlemezemet, és utána rákeres-tem arra, hogy mit illik tudni a nagy Oroszországból rendelhetô importfeleségekrôl. Egy közéleti hetilap elkeserítô dolgokról szá-molt be. Megtudtam, hogy egy pasi több hónap leforgása alatt összesen tízezer dollárt költött anélkül, hogy akár csak egyetlen-egy orosz kurvát is puskavégre kaphatott volna.
– Micsoda seggfej! – gondoltam. – Hát még nálam is sötétebb. Ezzel egyidejûleg azonban nyilvánvalóvá vált számomra, hogy
ebben a pillanatban még a legnagyobb jóindulattal is csupán sze-
www.triviumkiado.hu
rencsétlen flótásnak tekinthetném magamat. Csak hát mindig is elképesztôen kíváncsi fickó voltam, és mégis mi a fenét tehetne az ember fia, ha a képernyôn vad táncot lejtenek a legcsinosabb, félmeztelen macák, és a levelük szövegében ráadásul még arra is felhívják a figyelmemet, hogy a csatolt fényképeket átnézve még nagyobb gyönyörûség vár rám.
Az elárasztott postaládámat úgy hagytam sorsára, mintha egy
süllyedô hajó lett volna. Egy másik szolgáltatónál kerestem me-nedéket.
Eltekintve ezektôl, a kezdôkre annyira jellemzô hibáktól, kény-
telen voltam még valamit megállapítani: az internetes társkere- sés kutyamód nehéz dolog! Mielôtt a szép hölgyek vonakodva tudomást vettek volna félénk felhívásaimról, legalább hat alka-lommal kellett átalakítanom a profilomat. Most már bárki el-olvashatja egy mûvelt és felettébb sikeres férfiember szerényen ironikus és tartózkodóan tréfás, egyben pedig sármos bemutat-kozását. A szinglik versenyében ezzel a profillal alighanem díjak tucatjait zsebelhetném be. Ami nem véletlen! Mégiscsak tanult szakmám a reklámkészítés!
A csatolandó fénykép kiválasztása különösen kemény diónak
bizonyult. Miután az egyik nagy társkeresô oldal katalógusát át-lapozva egybôl felfedeztem nem kevesebb mint két csajt az ügy-nökségünk képeit feldolgozó grafikai osztályról, máris tudtam, hogy a titkolózás köpenyébe kell burkolóznom, ha nem akarom, hogy rajtam röhögjön az összes munkatársam.
Elôször napszemüveggel próbálkoztam. Az ormótlan darab
azonban eltakarta a szemem melletti huncut ráncocskákat, és a képrôl mintha csupán egy túlságosan is magas homlokú, be-képzelt seggfej nézett volna vissza rám. Az oldalról vagy ferdén, hátulról készített fényképek semmit sem értek. Ormótlan viking ormányomat már három méter távolságból is fel lehetett ismerni. Ezenkívül pedig egyszerûn nem is tudtam volna elképzelni azt, hogy ebbôl a kifacsart perspektívából megörökítve különöseb-
ben vonzónak tûnhettem volna a nôk szemében. Komoly kí- sérletezésbe kezdtem a fürdôszobai tükör elôtt. Egy sámlira fel-állva úgy helyezkedtem el, hogy a tükör felsô része közvetlenül a szemöldököm fölött levágja a fejem legtetejét, és a magasba emelt mobiltelefon eltakarja az orromat és az arcom jelentôs ré-szét. A huncut ráncocskák nagyon is jól látszottak. Nekiugrot-tam Photoshoppal a képnek, és utána már valósággal sugárzott a szemem. Olyan színt választottam, ahogy a Balti-tenger mély-kék vize is ragyog, amikor a sziklaszirtek között átjárja a nap fé-nye. A képet bámulva merengeni kezdtem. Vajon kire emlékeztet ez a megdöbbentôen vonzó alak? Nem jöttem rá, viszont erôsen reméltem, hogy újdonsült külsômmel a régi idôk egyik holly-woodi sztárjára hasonlítok.
Ennyi már csak elég lesz! Persze, nem számítottam a társkeresô oldal éber adminisztráto-
rára. A fickó azzal vádolt meg, hogy a képet az internetrôl nyúl-tam le. Nem volt hajlandó beélesíteni a profilomat, hanem azt írta, hogy mindenkinek önmagát kell adnia, ha ezen a játszóté-ren fel akar ülni a libikókára. Meglehetôsen ingerült válaszomban felhívtam a figyelmét arra, hogy inkább az oroszországi riban- cok levélszemétjével törôdjön. Felfortyanásom ahhoz vezetett, hogy törölték a profilomat, mielôtt arra egyetlen, valódi nô is rácuppanhatott volna.
Így hát továbbálltam néhány házzal. Nézze meg az ember!
A következô társkeresô oldalon gond nélkül feltölthettem a fény-képeimet, és azonnal fejest ugorhattam a medencébe. Nem fukar-kodtam magammal, hanem a felgyülemlô sármomat jó minôségû locsolókannaként széles ívben rázúdítottam mindazokra a 25–30 éves, csinos lányokra és asszonyokra, akik ötven kilométeres távolságon belül laktak. Felettébb tetszett az ügyes kis keresôgép. Még azt is beállíthattam rajta, hogy magas vagy alacsony, szôke vagy barna, fôiskolai végzettségû vagy éppen gyerektelen nôket akarok megdugni. Mivel azonban született demokrata vagyok,
ezért tartózkodtam bármilyen fajta kirekesztéstôl. Nehogy már bárkit is megkülönböztetés érjen a hajszíne miatt, ha az illetô csinos, és feltétlenül az ágyamba akar bújni.
Az elsô új ismerôsömet Christianénak hívták. Az egykori
fotómodell csupán 29 éves volt. Az elvált, szôke nô rohadt jól nézett ki. Volt egy kisfia, ami amúgy egészen jól passzolt az én két gyerekemhez. Christiane nagyjából 72 órája egészen mulatsá- gos leveleket küldözgetett. Vettem egy doboz óvszert, lefoglal-tattam a mozijegyet, ezenfelül pedig gondoskodtam arról, hogy Hamburg egyik méregdrága éttermében asztal várjon minket. Ezen a helyen csupán akkor szoktam étkezni, ha a cég fizeti a számlát. Mielôtt azonban elkezdôdött volna az esti program, bemelegítésül egy kedves kis bárban találkoztunk.
Azt mondjuk nem tudtam, hogy mit is vegyek fel. Öltönyt?Valamilyen lezser, de márkás öltözéket, amelyik az értô szem-
nek egybôl elárulja, hogy kikapcsolódásra váró, nagyvilági alakkal van dolga?
Vagy inkább farmert és edzôcipôt?Egészen egyszerûen nem tudtam, hogy mi volna a helyes
ebben a helyzetben. Ez rohadtul nagy hátrány ezen a nagyon is különös, internetes, kommunikációs fórumon. Hiszen egy fény-képpel levelezek! Esélyem sem volt arra, hogy meghalljam új ismerôsöm hangját, beszívjam a parfümje illatát, vagy csodálat-tól eltelve bámuljam, ahogy ráharap az alsó ajkára, vagy amint hátrasimítja szôke fürtjeit. Ehelyett különös áhítattal bámultam a képernyô aprócska fénypontjait, és megpróbáltam bebeszélni magamnak, hogy egy hús-vér nôvel flörtölök.
Úgy döntöttem, hogy farmert és bôrdzsekit veszek fel. Az a
méregdrága halvendéglô már önmagában is lenyûgözi a csajt.
Este nyolc elôtt öt perccel izgatottan vártam elsô internetes
barátnôm érkezését. A mozival szemben, a zsúfolásig tömött bár-ban sikerült lecsapnom két székre, és utána már csak a mobilomra
Perl version 5.12.2 documentation - perlgpl perlgpl - the GNU General Public License, version 1 SYNOPSIS You can refer to this document in Pod via "L<perlgpl>" Or you can see this document by entering "perldoc perlgpl" DESCRIPTION Perl is free software; you can redistribute it and/or modify it under the terms of either: a) the GNU General Public License as publi
ODSP: More Barriers than Opportunities by Tanya Hyland & John Mossa The 1997 Social Assistance Reform Act legislated by the Ontario government brought sweeping changes to Ontario’s 30-year old social assistance programs by introducing rigorous eligibility criteria, workfare legislation, adopting zero tolerance for fraud and creating a separate income and employment support program for pe